Felsőzsolca

Fórum

Eseménynaptár

back2018.novembernext
HKSzCsPSzV
   1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

Közérdekű telefonszámok

  • Segélyhívó

    112

  • Mentők

    104

  • Tűzoltók

    105

  • Rendőrség

    107

  • Orvosi ügyelet

    +36 46 613 039

  • ÉMÁSZ hibabejelentés

    +36 40 424 344

  • Vízművek ügyelet

    +36 46 519 339

  • TIGÁZ hibabejelentés

    +36 80 300 300

  • AVE Miskolc Kft.

    +36 46 500 310

Történet


Felsőzsolca hazánk egyik legváltozatosabb vidékének, a Borsod-Abaúj-Zemplén-i tájnak a része. Körülölik a Zempléni- hegység pompás szépségű vulkanikus hegysorai, a Bükk- hegység párját ritkító karsztos tömege, itt szelídülnek a Cserhát lejtői, délen pedig a végtelen Alföld szegélye ad korlátlan röpülést a tekintetnek. Három folyó, a Bódva, a Sajó és a Hernád völgyeinek metszéspontjában fekszik, Miskolctól 4 km-re. A 3-as főközlekedési útról Felsőzsolcára érkezőket a Millenniumi Kereszt és Nepomuki Szent János szobra fogadja, melyet az új bekötőút átadásakor szenteltek fel 2000 szeptemberébe, az 1950-es években elpusztult barokk szobor méltó utódjaként. A település kiterjedése 1623 hektár, enyhén hullámos ártéri talajfelszínén zömmel szántóföldi művelés folyik, melyet ligetes erdők, zártkertek, legelők tarkítanak.


                                                                                                        

Nepomuki Szent János


A településsel kapcsolatos első írásos dokumentum 1281-ből származik, de az ásatások során előkerült leletek, tárgyi emlékek egyértelműen bizonyítják, hogy már a honfoglalás előtti évezredekben is éltek itt emberek. Bizonyított, hogy a középkori falunak a 13-14. század fordulóján már temploma volt, amely köré a 17. századig temetkeztek az itt élők. A város északkeleti határán két rejtélyes, emberkéz alkotta földhalom található, melyek egyes feltételezések szerint újkőkori földvárak, 6-8 ezer évvel ezelőtt készülhettek. Az 1800-as évek végén bronzkori, úgynevezett „bükki kultúrára” utaló bronzszobrocska és égetett cserépedény töredékek, majd a későbbi Római Birodalom idejéből származó tárgyi emlékek bizonyítják, hogy e terület folyamatosan emberlakta vidék volt. A honfoglaló magyarok kis létszámú közösségekben lakó, szláv (vend) telepeket találtak itt, a Zsolca nevet is a „sárga” jelentésű ószláv „zltica” szóból származtatják, mely a sárga löszös, agyagos talajra utal. Ezen a vidéken a Bors nemzetség telepedett le, a község első tulajdonosa-akiről tudunk- Ernye bán volt, IV. Béla királytól kapta birtokát. A 15.század elején Zsolca kikerült a királyi fennhatóság alól, Nagy Lajos király halála után a zálogbirtokosok kora következett. Felsőzsolca egyik nagy történelmi jelentőségű családja a Rákócziak, 1564-ben szerzik meg a községet és meghonosítják a protestantizmust, így 1597-ben csupán református egyház létezik a faluban. Erre az időszakra esik egy, a későbbiekben nevezetes református család idetelepülése, a Bathó famíliáé, akiknek egyik leszármazottja Miskolcon adományaival református templom építését és harang állítását támogatja. Az említett harangot a mai napig Bató-harangnak nevezik a miskolciak.

Bató harang hívó szavára (szelídül ünnepem) zsoltárok hangjában.



Hősök tere


        

Felsőzsolcán 1958-ban építenek a hívők adományaiból gyülekezeti házat, mellé egy fából készült haranglábat. A közelmúltban épített kis torony kívülről is templom jelleget kölcsönöz az épületnek. A 260 kg-os acélharangot Diósgyőrben öntötték, melynek hangja 500-600 hívet szólít a gyülekezetbe. A mohácsi katasztrófáig töretlenül fejlődő település tehetős községgé vált, az 1680-as években bekövetkezett török támadások és az azt követő pestisjárvány miatt a település elnéptelenedett. Ekkortájt pusztult el a középkori templom is, melyet 1746-ban az egri érsek látogatáskor már csupán romos templomként említenek. 1711-ben, a szatmári béke után megszűnnek a zálogbirtokok, új tulajdonosa Dőry András lett, akit második „honalapítónak” neveznek. Későbbi tulajdonosok, a Platthy-Szathmári Király- és a Bárczay családok a szépség, a kultúra, a művelődés terén tettek sokat a faluért. Kastélyt, parkot építettek, óvodát alapítottak. A mai is működő két óvoda egyike Platthy Ida nevét viseli. Az 1700-as években történik újabb szláv nyelvűek csoportos betelepítése, akik görög katolikus vallásúak voltak. 1803-tól önálló plébániájuk van a faluban, 1851-ben készül el első templomuk, melynek értékes ikonosztázion-ját Spisák Imre faszobrász és festő testvére készítették polár aranyozással.



II. világháború felsőzsolcai áldozatainak emlékműve


Az egri érsekség hivatalos látogatása alkalmából, 1746-ból származó írás egy középkori római katolikus templom meglétét említi, a feltételezések szerint már 1333-ban állt, s melynek maradványait is megtalálták, köveit széthordták, de nem templomépítéshez használták fel. 1900. augusztusában áldották meg az új római katolikus templomot, melynek titulusa: Keresztelő Szent János születése.A templom külső és belső homlokzatán Szent Péter és Szent Pál szobra látható. 1963-ban került sor a belső festésre, mely Benke László jászberényi festőművész és fia alkotása.


Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik nevezetes, győztes ütközete Zsolcai csata néven vonult be a magyar történelembe. 1849. július 24-26-ig tartó hősies küzdelemben részt vett Felsőzsolca egyik nevezetes családjának fia, Dessewffy Zsigmond is. A magyar szabadságharc elesett honvédjeinek 1867-ben elsők között állítanak Zsolcán emlékművet, melynek felújítására 2000-ben, a millennium jegyében került sor. Az emlékmű a város főterén méltó mementóként fogadja az idelátogatókat és helyszíne a nemzeti ünnepeknek, megemlékezéseknek.




Bárczay kastély


A 18.század második felében lassan fejlődik a település, új telepesek költöznek az uradalmakba, elsősorban iparosok, molnárok, ácsok. Ebben az időben válik Felsőzsolca „közlekedési csomóponttá”, feltöltött, szilárd utak építésével teszik a közlekedést biztonságossá, az utak mentén fogadók, kocsmák épülnek. Ezek az országos jelentőségű utak- melyek Miskolcot, Kassát, Szikszót, Tokajt kötötték össze- a község belterületén találkoztak, és ezzel jelentős mértékben elősegítették a település fejlődését. Az 1890-es években megépül a vasútállomás, ekkor már több mint ezer lakosa van az 1896-ban nagyközséggé váló településnek. Ekkor határozza el először a Képviselő Testület, hogy bővítik a községházát, melyre az elkövetkezendő évtizedekben még háromszor került sor, míg 1989-ben Rudolf Mihály tervei alapján elnyerte mai állapotát. Az új városkép kialakításában évtizedek óta részt vesz az előbb említett tervező, akinek nevéhez több középület, emlékmű, buszmegálló megálmodása fűződik. A Városháza Díszterme- melynek falát Vincze Ildikó keramikus művész térkép reprodukciója díszíti- ad méltó helyet a Képviselő-testületi üléseknek, házasságkötéseknek, nemzeti és kulturális ünnepeknek.


A város címere: hegyes talpú pajzs zöld mezejét felső harmadában ezüst hullámos sáv (pólya) osztja ketté. Alatta ezüst színű, hegyével lefelé álló, szembefordított csoroszlya és ekevas lebeg. A pajzstartó kiterjesztett szárnyú koronás fekete sas, jobb karmában ezüst kardot tartva. A pajzsban a régi mezőgazdasági szerszámok (ekevas és csoroszlya) a hagyományos földművelést, az ezüst hullámos sáv a Sajót jelképezi. A címertartó sas utal egyfelől a hajdani birtokos Rákócziakra, másfelől kifejezi a település harcok dúlta történetét is.




Városháza Díszterme


Az 1900-as években nagyarányú letelepedési hullám indult el, melynek következménye, hogy Felsőzsolca lélekszáma néhány évtizeden belül megduplázódik, 1930-ban 2532 fő. A fejlődés a 20. században a háborúk következtében megtorpan, az 50-es években az erőszakos téeszesítések ás a jobb megélhetés vágya miatt, sok mezőgazdasági munkás az iparban keresi boldogulását. A közeli nagyvárosnak erős a vonzása, de csupán dolgozni járnak Miskolcra, az otthonaikat nem adják fel. Felsőzsolca családi házas, kertvárosai jellege, az esztétikusan kialakított tiszta, virágos környezet folyamatosan vonzza a környék letelepedni kívánó családjait. Többek között ez vezetett Felsőzsolca lélekszámának ugrásszerű megnövekedéséhez, 1993-ban 7121 lelket számlál. A természetes népességnövekedés, valamint a népesség korcsoport szerinti megoszlása Felsőzsolca fiatalos jellegére utal. Az országos és megyei átlaghoz képest lényegesen kisebb az időskorúak száma, a lakosság 44,3 %-a aktív kereső. A 80-as években megkezdődik a gazdaság átalakulása, nő a helyben foglalkoztattok száma, ez a folyamat a rendszerváltást követően felgyorsul. A felsőzsolcai gazdaság ekkor már elsősorban ipari, infrastrukturális szolgáltató, illetve élelmiszeripari feldolgozó jellegű. Ez a nagyarányú fejlődés tette lehetővé, hogy 1997-ben a várossá nyilvánítsák a települést.


Forrás: Zsíros Sándor - Felsőzsolca története